In English

Szamos történet

„A rózsából indult ki az egész”

 

Szamos MátyásAz apa nélkül nevelkedő, szegény sorsú szentendrei szerb fiúcska, a kis Szavits Mladen - aki  még a Balkánról menekült ősei vérével örökölte a keleti édességek iránti vonzalmát - éppen cukrásztanuló volt a nagyhírű Auguszt E. József Krisztina körúti üzletében. Egy szép napon - a harmincas évek elején - a céghez egy dán cukrász vetődött, aki megmutatta: kellő kézügyességgel, figyelemmel és sok-sok gyakorlással a cukros, mandulás masszából, a marcipánból, csinos rózsákat lehet készíteni.

 

Az inasok nemigen figyeltek, sőt maga a mester sem tanúsított különösebb érdeklődést a dolog iránt, csak a kis Szavits Mladen, későbbi nevén Szamos Mátyás próbálgatta újra és újra minden cukrászat szent terepén, a cukorral hintett, hűvös márványasztalon egy tömb pirosra színezett marcipánból hosszú rudat sodort, abból kis korongokat nyesett le, a korongocskákat egymás mellé fektette, majd formázó fácskával ügyesen elvékonyította. Aztán egy hirtelen mozdulat az éles késsel, és már föl is lazította a márványlapról a vékony szirmocskákat úgy, hogy azért mindegyik ottmaradt a helyén.

 

Az elsőt összepödörintette, ebből lett a mag, erre tapasztotta rá a másodikat, amelynek a szélét kihajtotta kissé és középen kis tölcsérszerű hajlást vitt bele, ez lett az első szirom, erre jött a következő úgy, hogy félig takarja az előzőt, kihajtotta ezt is, aztán jött a harmadik, és így tovább, amíg csak el nem készült a marcipán-rózsa, szakasztott mása a kertben termőnek.

Csak az íze jobb volt.

 

Jó pár óra, nap, hónap, év és évtized, és sok-sokszázezer marcipánrózsa telt és kelt el azóta.

Közben Szamos Mátyás letette a szakmunkásvizsgát, megszerezte a mesterlevelet, dolgozott a Barna cukrászdában, a Gerbeaud-ban, majd állami cégeknél, 1956-ban megkapta az első jelentős díjat, amelyet azután szinte évente követ a többi elismerés, mesterkedett az Augusztnál újra, majd a Roham utcai „Bukta” gyárban, de eközben otthon mindvégig készültek a rózsák a hatvanas években nyíló gebines cukrászdák számára.

 

Asszony is került, persze cukrászdából, lettek szép gyerekek, mára az unokák is fölcseperedtek, isteni szerencse, remek, derék vő jött a házhoz és mind megtanult rózsát készíteni, rózsával vészelték át a nehéz éveket, rózsával lett ki a zsebpénz, rózsából került az ösztöndíjpótlék, a mellékkereset, és végül a múltban gyökerezve, a közelmúlt viszontagságain edződve, a mai kedvező adottságokat jól kihasználva, rengeteg munkával, családi összefogással ebből a rózsából hajtott ki a kilencvenes évek közepére a Szamos, amely 1987-ben megnyitotta a pesti Belváros egyik legszebb üzletét is.

 

Persze Szamos bácsi már kezdettől kísérletezett ezzel a varázslatos, keleti eredetű, hántolt mandulából és cukorból összegyúrt anyaggal. Marcipánból ugyanis minden elkészíthető. A kis Szamos gyerekek minden jeles alkalommal, születésnapon, karácsonykor, húsvétkor a legváltozatosabb, a legmeghökkentőbb, különleges, sosemvolt, de mindig egyként finom marcipánfiguráknak örvendeztek. (Nem véletlen talán, hogy a szakmában maradt mind a három.)

 

Ma már százezrek osztozhatnak a kis cukrászcsemeték egykori örömében.

A cég ma már korántsem csak marcipánmasszát, rózsát, figurát készít, hanem a legkülönfélébb édességeket, tortát és nem utolsósorban finomdesszerteket. A receptek többsége Szamos Mátyás leleményességét dicséri. Ahány darabka, annyi forma, annyi íz, annyi specialitás, megannyi meglepetés.

 

Bächer Iván


Map